Az 5. NAS-om története. A műkedvelőknek belinkelem az első 4 NAS-om leírását. Az első kettő is laptopból készült, ez nálam már hagyomány 🙂
Kezdjük a hardverrel
A korábbi NAS-ból csak a 4 HDD-t és 2 SSD-t hoztam át. Sajnos a tápegység egyedi darab, így nem tudtam felhasználni (nincs rajta se sata se molex csatlakozó).
Céges selejtezésből szert tettem egy 5,5 éves Dell Latitude 7490-es notebookra 8 GB memóriával. Vettem bele 2*16 GB ramot, így már dupláztam a korábbi NAS-t, egy ideig elég lesz. A Dell szerint max 32 GB-ig pakolható a notebook.
Ám a noti csak 1 db M.2 nvme porttal rendelkezik. Mivel a meglévő merevlemezeimet továbbra is szeretném használni (nem szeretnék lemondani a redundanciáról), ezért vettem hozzá egy olyan M.2 kártyát, amin 5 db SATA3 port van (nem konkrétan ezt, de az eltűnt az aliról).
Az ötlet eleve egy YT videóból jött, ott asztali gépbe került egy ehhez hasonló kártya, több portra volt szüksége a srácnak. Emlékeim szerint a videó egyik konklúziója az volt, hogy nem tud bootolni erről a kártyáról. Én ezt sosem teszteltem, mert volt a fiókban egy Orico M.2 nvme USB3 kütyüm, így a notiból kieső SSD bekerült ebbe, USB-ről pedig simán bootol 😉
Kell táp a diszkeknek
Ugye a korábbi NAS (HP) tápja egyedisége miatt kiesett, arra gondoltam, hogy építek egy 19 V -> 12 V-os és egy 12 V -> 5 V-os tápot a diszkekhez. Elvileg a fiókomban van is 1-2 step-down konverter, de lusta vagyok, mint a föld 😀
Fél évig nem voltam képes elővenni az alkatrészt a fiókból 🙁
Aztán egyszer csak eszembe jutott, hogy a szekrény alján pihen a rossz HP microserver-em. Annó sajnáltam kidobni, milyen jól tettem.
Az alaplapot leszámítva minden alkatrésze működik, így a tápot fel tudom használni. Ez egy flex atx táp, amiben ennyi év után se hangos a venti. Annó vettem hozzá egy új tápot, mivel a tünetek táp hibára utaltak, de sajnos nem ez volt a baja, így van egy új tápom. Bele is tettem a gépbe, de sokkal hangosabb a hűtése, már engem is zavar, szóval vissza az eredetit. A hibás alaplapot kiszedtem a gépből, erre nem lesz szükségem. Láttam egy YT videót, ahol belegányoltak egy mITX alaplapot, és a hátlapot kivágták sarokcsiszolóval, ehhez nem volt semmi kedvem.
A házban van egy 4 merevlemezes rekesz, amit szintén felhasználtam, az 5. diszket feltettem a DVD olvasó helyére, még arra se vettem a fáradtságot, hogy odacsavarozzam, nem lesz fejre állítva a rendszer 🙂
Meg kellett oldanom a táp bekapcsolását, ehhez vettem egy egyszerű alkatrészt, ami mellesleg a különböző feszültségeket is kivezeti egy „csokiba”. Erről később még írok.
A microserver-nek van egy frankó sata backplane-je, ám szokás szerint ennek is egyedi a csatlakozója, így ezt el kellett engednem.
Jöhet a teszt, nyúzzuk a cuccot
Bevallom, én magam se hittem el, hogy ez a terv működni fog, hiába láttam róla YT videót, szóval előszedtem 3 db használaton kívüli merevlemezt, összekábeleztem, és elkezdtem a telepítést.
Milyen szoftvereket használtam fel?
A régi gépen CentOS 7 futott, ami nyár közebe óta EOL státuszba került, így ezt már rég le kellett volna cserélnem. Akkoriban mindent ezen futtattam, egy virtuális gép futott rajta és néhány konténer.
Mivel memóriával egész jól állok (32 GB), és jó lenne egy dedikált OS a HW fölé, így a Proxmox VE-re esett a választásom. Ezt telepítettem az USB-s SSD-re. A két egyforma merevlemezből csináltam egy ZFS RADI1 kötetet, a 3.-at pedig simán felcsatoltam logikai kötetként.
3-4 hétig teszteltem ezt a felállást, a megszerzett tapasztalatokból írtam is néhány cikket.
Az volt a tervem, hogy egyesével átpakolom a régi nasról az újra a szolgáltatásokat, majd amikor már csak a szambás „közös mappa” marad hátra, akkor fogom a diszkeket áttenni az új gépbe.
A tervet megvalósítás követte, napról napra pakoltam át a szolgáltatásokat a régiről az újra. Ráadásul a régi CentOS 7 helyett most két felé osztottam a feladatokat, a konténereket egy mezei debian 12-re pakoltam, az összes többit pedig egy Openmediavault szerverre. Az Openmediavaultot régről ismerem, de sosem használtam élesben, annyira jól összerakott rendszernek ismertem meg, hogy ha nem játszanék új dolgokkal, a proxmox helyére is tehettem volna.
A régi szerveren minden fontos adat a RAID5-ös tömbön volt, így a szamba share is. Igen ám, de a Proxmox hivatalosan nem támogatja az mdadm RAID-et. Nettó 6 TB volt a kötetem, ebből kb 4 TB volt a hasznos adatom, amit átmenetileg máshová kellett pakolnom. Előszedtem a fiókból az összes használaton kívüli merevlemezem, és 4-5 diszkre sikerült mindent átmásolnom rsync-kel. Persze ezek önálló diszkek voltak, némelyikük nem is volt 100-as (a S.M.A.R.T. adatok alapján), így volt némi aggodalom bennem. Természetesen rendelkezem mentéssel helyileg is (6 TB-os HDD-n) és távol is (3 TB-os HDD).
Hogy minimalizáljam a leállást, hetekkel korábban elkezdtem az adatokat átmásolni az ideiglenes diszkekre az rsync segítségével. Aki nem ismeri, ez egy olyan parancssoros szoftver, ami az adatoknak csak változását másolja át, így rengetek időt és sávszélességet lehet vele megspórolni. Természetesen első alkalommal neki is minden bitet át kell másolni, de ez senkit nem zavar, ugyanis a két NAS hetekig futott párhuzamosan egymással. Így a végső másolás (szinkronizálás) csak pár percet vett igénybe.
Az utolsó simítások
Megvoltak a tesztek, megvan több diszken a hasznos adat ( a meg nem nézett sorozataimat nem másoltam át, elég volt a torrent fájlokat félretennem), leállítottam mindkét NAS-t, és átraktam a diszkeket a végleges helyükre. A hely szűkössége miatt szívás volt a SATA kábeleket a helyükre bedugni, ki is kellett vennem erre az időre a hátsó 12 cm-es ventit, de csak összejött a dolog.
A SATA kábeleket kivezettem a házból, a hosszú kéket alul, a régi alaplap valamelyik kivágását használva, a rövid pirosakat pedig fent, így a ház tetejét nem lehet rendesen a helyére tolni, de ez sem zavar különösebben 🙂
Legnagyobb bánatomra a laptop eredeti formájában nem fér bele a ház aljába, szétvágni pedig nem volt szívem. A noti alján flexeltem egy csíkot, hogy a SATA csatlakozók kilógjanak, és a többi alkatrészt elfedje a gyári takaró lemez. Erről elfelejtettem fotót készíteni (a legközelebbi kikapcsoláskor pótolom).
35 napja fut hiba nélkül, két hete már a végleges formájában, eddig semmilyen hardveres vagy szoftveres problémával sem találkoztam. Így az is lehet, hogy kibelezem a laptopot, ugyanis nincs szükségem a kijelzőre, a billentyűzetre, az akkura, csak az alaplap kell, persze csak akkor, ha a mérőszalag szerint is bele fog férni a microserver aljába, feleslegesen nem akarok dolgozni…
Mennyibe került az egész projekt?
Készítettem egy táblázatot, ahol feltüntettem minden szükséges komponenst.
A direkt ehhez vásárolt alkatrészek kerekítve 30’000- Ft-ba kerültek, aminek egy része kb felesleges is volt, gondolok itt az USB-s SATA házakra, ám a tapasztalataim alapján még a régi 2,5″-os SSD-k is jótékony hatással vannak a virtualizációra, ha az OS-t ezeken tárolom.
Fogyasztás, végszó
A microserver gyári ventijét nem tudtam felhasználni, ugyanis annak a fordulatszámát az alaplap szabályozta, ennek hiányában pedig veszettül gyorsan pörög, ami nem lenne baj, de hangos is.
Fordulatszám szabályzóm nem volt itthon, viszont gyárilag kis fordulatszámú 12 cm-es ventim igen, így azt is cseréltem. A venti tápját pedig a fent említett „csokiba” kötöttem be. Utólag jutott eszembe, hogy próbálkozhattam volna 5 V-ról megtáplálni, na majd legközelebb.
A régi NAS-om falból mérve idle állapotban felvett kb 40-45 W elektromos energiát, az újat még nem mértem le.
Ám az UPS is mér fogyasztást, bár nem W-ban adja meg, hanem %-ban, ami csak arra jó, hogy összehasonlítsam a két rendszert. Ez a régi fogyasztása 30 nap mérése alapján:
Alul látszik az átlag fogyasztás, ami picivel 8% alatt megáll.
Ez pedig az új rendszer fogyasztása, egyelőre csak 4 napos adat áll rendelkezésemre:
Az előzetes várakozásommal ellentétben az átlag felment 9,6%-ra 🙁 Elő kell vennem a konnektoros fogyasztás mérőt…
Sokat gondolkodtam, hogy mi okozhatta az emelkedést, hiszen a CPU TDP-je 95-ről 15-re csökkent.
A régiben 4 db 3,5″-os HDD volt és 2 db 2,5″-os SSD. Az újban 5 db 3,5″-os HDD van, 3 db 2,5″-os SSD és egy NVME SSD. Ráadásul egy helyett két tápom is van. Így már talán érthető némi fogyasztás emelkedés. Az 5. HDD korábban sem volt használatban, most a VM-ek mentéseit tárolja, ezt a távoli raspberrymre is át tudom tolni, talán később kiszedem a gépből, még alszok rá egyet. És a 3 db SSD is kissé túlzás, 2 db is elég volt korábban, talán ezt is visszacsinálom. Esetleg még azzal is lehet csökkenteni a fogyasztást, hogy az 5. diszket leállítom két mentés között. Az se baj, ha idővel elpusztul a sok fel/le pörgéstől, évekkel korábban lesejteztem, nem ér veszteségként, ha kipurcan, az adatok több példányban és helyen léteznek.
Cserében szemmel láthatóan sokkal gyorsabb lett a rendszer. 6 generációnyi CPU-t ugrottam, a CPU benchmark eredménye 3859-ről 6220-ra ugrott fel.
A notebooknak 3 db USB-A és 1 db USB-C portja van, ez pont elég a 4 SSD-hez. Ám szerettem volna rákötni az UPS-t is, az is USB-s, ezért kellett egy USB HUB, épp volt egy a fiókban 🙂
Összességében elégedett vagyok az eredménnyel, jó móka volt összerakni.
Ha most állnék neki, mit csinálnék másként?
Az aliexpresszes kutakodásom közben bukkantam rá egy olyan kártyára, amin nem SATA portok vannak, hanem mini SAS csatlakozó, ebből van egy és két portos is, 4 és 8 SATA diszkhez. Így kevesebb kábel lógna a levegőben, és talán tudnám használni a gyári backplane-t is.
Természetesen, ha nem lennék ennyire sóher, vennék rendes mITX alaplapot, mondjuk Intel N100-as procival, rendes 8 fiókos NAS házat, de hol van ebben a móka? 😀
Jöjjenek a képek
Bekerült a helyére:
A NAS és az UPS be van rakva egy szekrénybe. A levegő szabadon áramolhat az alul látható szellőzőn keresztül, át a padló lapon (az a lyuk nem látható a képen), majd egy ventilátor kiszívja a meleg levegőt (balra, fent). Így nem látszik a sok vezeték, nem hallatszik a sok diszk + ventilátor, a rengeteg villogó LED-ről nem is beszélve. Az asszony boldog, így én is 😀
A Proxmox felületén is jól látszik, hogy alig dolgozik a CPU:
